Interjúk : "Oda kellett állnom!" (Lipcsei a dániai drámáról) (2003) |
"Oda kellett állnom!" (Lipcsei a dániai drámáról) (2003)
2005.07.10. 21:42
Honlapunk olvasóit a mai nap folyamán természetesen folyamatosan tájékoztatjuk a tegnapi koppenhágai krimi visszhangjáról, és folyamatosan közzé tesszük a főszereplők nyilatkozatait.
Elsőként a csapatkapitány, Lipcsei Péter gondolatai következnek, melyeket még a koppenhágai reptéren fogalmazott meg: - Kapitányként a legelső mondanivalóm az, amit már az öltözőben is megosztottam a társaimmal, azaz szeretnék gratulálni minden egyes játékosnak, aki szerdán pályára lépett. Senkinek nem lehet szégyellnivalója, hiszen mindenki tudása legjavát adta, és mindannyian nyugodtan nézhetünk tükörbe a találkozó után. Ami történt azt nehéz feldolgozni, de nekünk előre kell mennünk, erőt kell merítenünk abból, amit egymásért éreztünk ezen a meccsen. Erőt kell merítenünk, hiszen szeretnénk a bajnokságban és a kupában úgy szerepelni, hogy jövőre újra ott lehessünk az európai színpadon, és még keményebben, még egységesebben mutassuk meg, hogy külső erők sem kényszeríthetnek térdre bennünket. A szerdai meccsen a csapat nagyon fegyelmezetten, és egységesen játszott, azt hiszem a dánok zavarban voltak, mert nem az történt, amit ők előre elterveztek. Mi szabtuk meg a játék menetét, és a gólunkat követően ez a dán csapat külső segítség nélkül soha nem harcolta volna ki a továbbjutást. A 11-esek előtt tanakodtunk, hogy kik lőjék. Nem volt könnyű meghoznom a döntést, és amikor hibáztam arra gondoltam, hogy még sem kellett volna odaállnom. Most lehiggadva és átgondolva a dolgokat biztosan tudom, hogy vállalnom kellett a lövést. Csapatkapitányként az volt a dolgom, hogy odaálljak és példát mutassak, ráadásul nem is lett volna meg az öt rugó, mert voltak többen, akik az első ötben nem szerettek volna benne lenni. Sajnálom, hogy hibáztam. Amikor elkezdődött a rúgások sorozata mondtam a többieknek, hogy Lajos kettőt biztosan megfog, a többi rajtunk múlik. Sajnos nem tudtuk kihasználni Lajos bravúrjait, így búcsúznunk kellett, de azt gondolom, ezt a búcsút emelt fővel tehettük meg.
|