- Szünetben, egygólos vezetésnél úgy tűnt, nem lesz gond, a második játékrész azonban teljesen más játékot hozott. Hol ment el a meccs?
- Nagyon mérges vagyok, mert az első félidőben jobban játszottunk, mint a másodikban, ekkor kellett volna berúgni a helyzeteink egyikét, és akkor teljesen másképpen alakult volna a mérkőzés. Döntő pillanatokban hibáztunk, és hasonló volt a helyzet a szünet után is, igaz, ekkor már a saját kapunk előtt követtünk el figyelmetlenségeket, és ezt kegyetlenül kihasználták a vendégek.
- A második félidőben mintha kissé visszaálltatok volna...
- A szünetben László Csaba azt mondta, hogy támadjunk tovább és rúgjunk gólokat, már csak ezért sem álltunk be védekezni, ráadásul mi is éreztük, hogy még egyáltalán nem biztos a győzelem. A Basel szünet után támadóbb taktikára váltott át, átvette az irányítást, és az első percektől nyomás alá helyezte a kapunkat. A beadásaik életveszélyesek voltak, végül mindkét gólt egy ilyen szituációból kaptuk.
- A végére úgy tűnt, elfáradt a csapat...
- Inkább fejben fáradtunk el, mint fizikálisan. Az őszi sorozatterhelés sokat kivett belőlünk, és ez a svájciak ellen is megbosszulta magát. Hat nap alatt három tétmeccset játszottunk, és az ősszel három sorozatban is álltuk a sarat, most kijött ennek a negatív hatása.
- László Csaba szerint mentálisan sokat kell még fejlődnie a csapatnak.
- Az akarásunkkal és a hozzáállásunkkal most sem volt gond, hajtottunk, a csapat csúszott-mászott a győzelemért és mindenki megtette a magáét, de így is eggyel kevesebb gól lőttünk, mint a svájciak. Az előző két csoportmeccsen jobban ment a játék, a Feyenoord ellen helyenként remek játékot láthatott a közönség, a Schalke otthonában sem vallottunk szégyent, ma valamivel gyengébbek voltunk.
- Mi lehet a motiváció az utolsó csoportmeccs előtt?
- A továbbjutásra már csak minimális esélyünk van, ennek ellenére Skóciában, már csak becsületből is mindent meg kell tennünk a győzelemért.