Lipcsei: az életem a Fradi
2004.11.17. 19:16
Egy szó – egy mondat = BETÉTKÉNT
Lipcsei: az életem a Fradi
A „cséká” készségesen dedikált az öltözõ elõtt, a meccs elõtt átadta a csapat ajándékát a 80. születésnapját ünneplõ Lukács Ede bácsinak, térfelet választott, majd tanári módon vezényelt. A 34. percben angyali nyugalommal oda állt a kaputól 25 méterre letett labda mögé, és egy kiváló lövéssel a jobb felsõ sarokba bombázott. A pazar megoldás után ugyanúgy felcsattant a taps a nézõtéren, mint a Tóth Mihálynak, vagy késõbb Vén Gábornak adott álompasszot követõen. Egy gól és két assziszt, mellette magabiztos játék, és csapatkapitányhoz, vezéregyéniséghez méltó irányítás. Lipcsei Pétertõl ma már ez szinte elvárás, egy olyan meccsen mindenképpen, ahol a Ferencváros 6–0-ra gyõzi le ellenfelét. Pénteken így tettek a zöld-fehérek, legnagyobb sajnálatunkra azonban ezúttal az Eger volt a szenvedõ alany. Lipcseit persze nem különösebben izgatta, hogy ki a soros vetélytárs, õ profi, akinek a kenyéradóját kell a tõle telhetõ legjobb teljesítménnyel szolgálni. Bármelyik csapatról is legyen szó. „Egerbe annak idején sokat játszottam, hisz' a város közel van elsõ csapatomhoz Kazincbarcikához. Csak jó emlékeket sorolhatok Eger kapcsán, közülük is például a Szépasszonyvölgyben eltöltött órákat. Amikor Barcikára utazok mindig a városon keresztül megyek haza, a csapatról viszont nem sokat tudok, a jelenlegi keretbõl nem ismerek senkit.” A ma már 39-szeres válogatottsággal büszkélkedõ középpályás a Kazincbarcikai Vegyészben eltöltött inas évek (1980–90) leteltével a Ferencváros hívására 5 esztendõre a fõvárosba költözött. Az FTC jelentette az ugródeszkát a portugál FC Portóhoz, ahol 26 mérkõzésen 8 gólt szerzett. Térdsérülése azonban gátat vetett annak, hogy karrierje még teljesebbé váljon. Félévre kölcsönadták a szintén luzitán Espinho-nak, majd jött ismét a Fradi, de csupán az 1997/98-as pontvadászatban. Tavaly az osztrák Wüstenrot Salzburg vetette ki rá hálóját, ám a sógoroktól az idén hazatért, mert a Hans Kranklt váltó edzõ nem számított a játékára. „A Ferencvárosnál most a parádés a hangulat a csapaton belül. Van ugyan egy-két sérüléssel bajlódó játékosunk, úgy, mint Gera, vagy Tóth Misi, de remélem elõbb-utóbb õk is százszázalékosok lesznek, és akkor még jobb lesz az együttes. A Haladás ellen jó rajtot vettünk, hasonló folytatást várok a jövõben is. Célunk a dobogó, annak is legfelsõbb foka, amiben – ha csak az alapszakaszt nézem – a Dunaferr és a Lombard lesz a két legnagyobb rivális.” A meccs végén a „Szép volt fiúk” mellett jó néhányszor felhangzott még a „ Lipcsei Peti, Lipcsei Peti” rigmus is, amivel a zöld-fehérek köszöntötték gyõztes csapatukat és a „csékát”. A kapitány azután az öltözõbe ballagott, de útközben nem feledkezett meg a dedikálásokról sem. Jól tudja: neki ez is feladata.
Egy szó – egy mondat = BETÉTKÉNT KAZINCBARCIKA – Felejthetetlen. Ott született, oda tartozom. NYILASI TIBOR – Csak a legjobbak tudom róla mondani. SZÛCS MIHÁLY – Nagyon rendes srác, nagyon jó barát. PORTO – Fantasztikus élmény. SALZBURG – Már nem annyira nagy élmény. A város szép, de ez a Fradi jobb, mint a Wüstenrot. CSANK JÁNOS – Szenzációs ember, a válogatottban sokat játszottam nála és most sem lehet panaszom. VÁLOGATOTTSÁG – Remélem leszek még 50-szeres is. FERENCVÁROS – Az életem.
|