Lipcsei a konyhában is kapitány
Blikk 2006.03.11. 16:01
Lipcsei otthon nem fôzhet, mert náluk a feleségéé a konyha.
Budapest - Lipcsei Péter (32) a konyha világában is otthonosan mozog. A fintorgók sokszor a futballisták fejéhez vágják, pályán kívül nem sok minden érdekli őket, de ez korántsem igaz. Az FTC válogatottja a Belgrád rakpart egyik bárjában nemcsak az üzlet vezetésében segít a tulajdonosnak, hanem még tanácsadója is.
Péter felségterülete, az étterem nincs híján az egzotikumnak. Ételből és italból is echte japán a kínálat, s a konyhában Lipcsei Péter az egyik vendégkalauz. Igaz, nem futballcipőben, hanem elegáns fehér ruhában. A főzőtudományát és a pincérkedését a Blikk társaságában csapat- és válogatott-társa, Rósa Dénes (27) tesztelte. Sőt, hogy a semlegesség tekintetében se maradjon kívánnivaló, az Angyalföldön játszó Rósa Henrik (30) is betársult közénk. Miközben Lipcsei Péter a különböző ételeket készítette, a pult másik oldalán Rósa Dénes ujját apró kötéssel látták el. - Mi történt? Talán a kést használta? - kérdeztük a ragtapaszt kapó futballistától. - Á, nem. Peti a közelébe sem enged - mondta a válogatott középpályás, majd megjegyezte: sérülését gumi okozta. Autójára téli abroncsok kerültek, s azok cipekedésénél vágta el az ujját. Mint kiderült, ez nagy baj, hisz az ujjakra később, az asztalnál nagy szükség lett volna. Történt ugyanis, hogy a pincérré előlépett Lipcsei nem a hagyományos evőeszközöket hozta ki, hanem a Japánban is honos pálcikákat. - Ne rosálj be, Dini! - mosolygott a főpincér Lipcsei, aztán majdnem Dénes tar koponyájára zúdította a rizst, amit bizony furcsa mozdulatokkal "pálcikázott be" az egymással szemben ülő testvérpár. - Nem is rossz - árulta el Rósa Dénes, aztán megjegyezte, imád enni. - Igaz, régebben, anyukám nagy bánatára, válogatós voltam, de kinőttem - folytatta az ifjabb Rósa. - Nem napi rendszereséggel, de a tengeri ételeket is kipróbálom. Testvére, Henrik maga is gyakran főz. Ha valami nem ízlik neki, akkor hagymát rak bele. Lipcsei Péter felvilágosított arról, hogyan csöppent a japán bárba. - Nem tagadom, szeretem a hasamat, de otthon a feleségem, Márti az úr a konyhában. A japán konyhába akkor szerettem bele, amikor a kilencvenes évek elején a válogatottal a felkelő nap országában jártam. Aztán később, amikor Portóban légióskodtam, a tengeri különlegességeket - lazac, tonhal - is megszerettem. Specialitásom a rántott rák.
|